A gólyáknál a kirepülés utáni időszak életük talán legveszélyesebb ideje. Ilyenkor veszi kezdetét a fiatalok életrevalósági vizsgája, ami a szó szoros értelmében élet-halál verseny.

A gólyáról, nagy termete miatt azt hihetnénk, hogy kemény, kevésbé sérülékeny madarak. Ennek azonban éppen az ellenkezője igaz: a hosszú gázlóláb és a nagy szárnyfesztávolság esetlenné teszi őket.

Minden évben sok száz gólyafióka veszti életét például áramütés miatt, hisz a fiatal, még ügyetlenül egyensúlyozó madarakkal gyakran előfordul, hogy egyszerre érnek hozzá kereszttartóhoz és vezetékhez, vagy két vezetékhez. Ilyenkor földzárlat keletkezik, és az áram agyonüti a gólyafiókát.

Az is gyakran megesik, hogy az első szárnycsapások közben vezetéknek, vagy más tereptárgynak ütközve sérülnek meg, mivel végtagjaik könnyen törnek, és ízületeik gyakran kifordulnak.

A pórul járt madarak túlnyomó többsége nem pusztul el azonnal; röpképtelenségre ítélve napok telnek el, míg éhen vagy szomjan halnak, jobb esetben ragadozók áldozatául esnek.

A gyengék pusztulása, és az erősek túlélése a természet alaptörvénye, amelybe szükségtelen beavatkozni. A milliónyi mesterséges akadály, emberi tevékenység nyomán kialakult vestzélyeztető tényező azonban nem tekinthető természetesnek.

Ezért, ha sérül madarat találunk, már csak a humánum kedvéért is, próbáljuk meg eljuttatni a legközelebbi állatkertbe, melyek mentőhelyként gondoskodnak ezekről az állatokról.

Az MME és az áramszolgáltatók munkatársai egyébként évente több ezer úgynevett elektromos szigetelőpapucsot szerelnek fel a legveszélyesebb középfeszültségű villanyoszlopokra, és százával helyezik ki a gólyafészektartó kosarakat, ami biztonságosabbá teszi a madarak fészkelését, és fiókáik első repülőútjait.

Ha ön is szeretne hozzájárulni a védelmi munkához, vegyen részt a gólyafelmérésben, vagy vásároljon jelképesen elektromos szigetelőpapucsot, amely a ragadozóktól a fehér gólyákig számos faj védelméhez hozzájárul.